A család története 1260-tól
Azon földterület nevének keletkezéséről, melynek legrégibb elnevezése «Praedium Polugea» czim alatt ismeretes, s mely a Lubella és Plostyin patak között fekszik, délről az alacsony Tátra, éjszakról a Vág vize határolja el, már előbb szólottunk a Kispalugyai és Bodafalvi család történetének leirásánál. Megemlékeztünk arról is ugyanott, hogy ezen területnek tudtunkra és oklevélileg bizonyithatólag első birtokosa a XIII. század első felében Miklós, Detre zólyomi comes fia volt, de mert a még ekkor gyér lakosságu Liptómegyét be kelletett népesiteni – új községek és telepek alapitása a rengeteg erdők irtása szempontjából is szükségessé vált – IV. Béla király 1246. évben szeptember 11-ikén Polonaváralján kelt oklevele által Miklós comestól vissza vette, s neki helyette a Hunth várához tartozó Garmath földet adta cserébe
Nemsokára ezután a «terra Polugea» mint királyi praedium adományozás alá került, s egymásután keletkeztek e nagy földterületen a telepitések, s a XIII. század végeig már nyolcz benépesitett községet találunk rajta, melyek közül 1267-ben emlitetik villa Poluga azon adománylevélben, melyet IV. Béla király Gekmény és Tywan liptói nemesek részére kiadott a magtalanul elhalt Vide birtoka Videfelde iránt.* 1273 évet megelőzőleg keletkezett Kisew Polugea* Chermona – most Csrmno – 1282-ben hasittatott ki a palugyai határból Seraphin de Aklich – most Okolicsány – részére: «Seraphin de Aklich… petivit a nobis quandam terram Chermona vocatam de terra ville majoris Palugya vocatam abscissam in Liptou existentem»* Ipochháza 1283-ban különitetett el Palugya határából Bachlor fia Ipoth és Aladár fia Leustách részére: «Ipoth filius Bachlor et Leustachius filius Aladarii… terram ad duo aratra sufficientem de terra Palugya excissam sibi dari et conferri perpetuo postularunt»;* 1287-ben keletkezik Zemchefelde, midőn ezen két ekényi birtok Zemche fiai Móricz, Bene és Márkus részére Palluda határából kihasitatik.* 1283. évben kapja László fia Boda kihasitva Polugea határából azon földrészt, mely neve után Bodafalvának hivatott.* Mint község, bár nem létezett még 1273-ban Andaháza – most Andicze – néven, de már a most emlitett évben László király által Bogomér comes részére Salamonfelde iránt kiadott oklevélben a határ leirásánál mint Albert fia Andrásnak háza is emlitetik: «prima meta incipit a parte meridionali sub alpibus in fluvio Lubella et descendit pro cursum ipsius fluvii usque domum Andree filii Alberti»* s az községgé a XIV. század első felében alakult.
Az adományozás utján igy feldarabolt birtoktest, melynek gyüjtő neve «terra Polugea» volt már a XIII. század első felében, s második felében megannyi nevét vette fel a községek alapitóinak; a villa magna Polugea néven fenmaradt birtokrész lett ősi birtoka a Platthy családnak, a melyről előnevét is «de Nagy-Palugya» irta. Ha végig tekintünk az «inter duos palludes» akkori határában keletkezett községeken, sehol sem találhatjuk az 1246-ban emlitett Salamon földe topografiai meghatározását; s tekintve azt, hogy a terra magna Polugiának a XIV. század elejéig még megmaradt, de már jóval megkisebbedett határában 1317-ben még a Csrmno és Dubrava patak menténi területen telepittettek Gálfalva, Gouthfalu, Király-, Czin-, Moltko-Szentkereszt, Ancsikfalva, azon nézetben vagyunk, hogy a sajátképeni Salamonfelde a terra Polugiának azon része volt az 1246. évet megelőzőleg, a melyen 1267-ben a villa magna Polugea már mint község fölépült, s annak első adományos birtokosa Salamon Borznak a fia volt, a mit annál is inkább hiszünk, minthogy az emlitett Salamonfelde, midőn az Bogomér comesnek 1273-ban adományoztatott, mint olyan terület emlittetik, a mely a Nagy-Palugyaiak földétől el van különitve: «quandam terram Polugiam vocatam, quam olim Salamon filius Borz a terra magna ville Polugea distinctam tenebat».* Megerősiti ezen nézetünket még az is, hogy ugyanezen okiratban Salamonfelde Polugiának neveztetik: «cum dictam terram Salamunis Polugiam vocatam».* Bizonyitja ezt még a Salamonfelde határleirása és az 1273. évi adománylevél is Bogomér comes részére,* valamint az 1284. évi okirat, melylyel azt László király Saraphin de Aklichnak adományozza.* Ezen két határleirásban Andicze és Kis-Palugya közé helyezi, mig a Vág felőli oldalon kelet felé Chakan fiainak földjével határos, s az országut felé terjed egy jávorfáig, a mely fa a kis- és nagypalugyai népek földjét határolja. (Forrás: arcanum.hu)
